voces.hu
1997
Fonó Records FA-022-2
1997. január 23-28
Angyalföldi Református Templom (Frangepán utcai templom), Budapest
1 - Josquin DESPREZ: O Domine Jesu Christe [6:53]
2 - Lamentatio prima [3:12]
3 - Cipriano de RORE: Nulla scientia melior [6:47]
4 - Lamentatio secunda [2:32]
5 - Cipriano de RORE: Tribularer si nescirem [5:33]
6 - Oratio Jeremiae prophetae [2:22]
7 - Cipriano de RORE: Plagne quasi virgo [5:40]
8 - Pange lingua gloriosi (1-5) [3:06]
9 - Loyset COMPČRE: Officium de cruce [15:03]
10 - Pange linga gloriosi (6-10) [3:23]
11 - O mors
Cipriano de RORE: Misere mei Deus (1. pars) [3:45]
12 - Plangent eum
Cipriano de RORE: Ecce enim (2. pars) [4:06]
13 - Attendite
Cipriano de RORE: Ne projicias me (3. pars) [5:45]
14 - O crux gloriosa [2:07]
15 - Loyset COMPČRE: Crux triumphans [4:30]
Források:
#1, 9: Motetti de passione... 1503, Petrucci/Venetia (Biblioteca Civico, Bologna)
#2, 4, 6, 11, 12, 13, 14: Pálos Antifonále, XV. század vége, Zágráb
#3, 5, 7: Cipriano de Rore: Motetta nunc primam... 1545, Gardano/Venetia (Bibliothek der Hansestadt Lübeck)
#8, 10: Ferences Himnárium, XV. század, Csíksomlyó
#11, 12, 13: MS. 10. Biblioteca Ambrosiana, Milano
#15: Motetti A 1502, Petrucci/Venetia (Biblioteca Civico, Bologna)
Voces Ćquales
Bárány Péter • kontratenor
Gavodi Zoltán • tenor
Gyulai Csaba • tenor
Koncz András • bariton
Mizsei Zoltán • bariton
Demjén András • basszus
Officium
de Cruce
Gregorián énekek
a Pálos Antifonáléból (XV. század) és a csíksomlyói Ferences
Himnáriumból (XV. század)
Rore, Compčre és Josquin műveiből
A ZSOLOZSMA, a napszakokat megszentelő Isten-dicséret évszázadok óta az
Egyház hivatalos, közös imádsága. Az 5. században Szent Benedek által
megszilárdított rendszer nyolc, egymást nagyjából három óránként követő
„hórát” jelöl ki a közösség számára, melyek időpontjait gyakran
összekapcsolták a szenvedéstörténet eseményeivel. Lemezünk szerkezetét
a régi gyakorlatnak megfelelően két hórából összevont éjszakai-hajnali
imaóra, a Matutinum-Laudes adja. Ez a sötétségben kezdődő, a nap első
sugarának fényénél véget érő imaóra különös drámaiságával járul hozzá
Krisztus szenvedésének megjelenítéséhez a Szent Három Nap
liturgiájában. Míg kint egyre növekszik a fény, addig a templomban
fokozatosan csökkentik a világítást. Egy tizenöt gyertyát tartó
triangulumot (háromszögletű gyertyaállványt) helyeznek a szentélybe,
melyen egyenként oltják el a fényeket, míg a szertartás végén a
legfölső gyertya marad egyedül égve, a magára hagyott Jézus jelképeként.
A lemez gerincét képező zsolozsma-óra tételeit, melyek csak
jelzésszerűen utalnak annak teljes szerkezetére, Rore
zenéjével és gregorián énekekkel szólaltatjuk meg.
A Matutinum egyszólamú olvasmányai, a lamentációk a három nap három
különböző dallamán hangzanak fel. Ezekre ötszólamú responzóriumok
válaszolnak, melyek közül csak a harmadik nagyheti tétel. Az első darab
valószínűleg humanista szövegre íródott, míg a második nagyböjt első
vasárnapjának hajnali liturgiájában szerepel. A Laudes-zsoltárt három
nagyszombati antifóna szakítja meg, a keresztről szóló költeményt pedig
szerzetesi hagyományok szerint két részletben, a két imaóra
himnuszaként énekeljük. A közéjük beékelt paraliturgikus szöveg három
szakaszból áll. Első sora Jézus nevének ünnepére íródott, a második egy
nagyheti tétel Krisztus engedelmességéről, míg a szöveg legnagyobb,
harmadik része egy Európa-szerte ismert középkori rímes hóra-ének, mely
a Nagypéntek eseményeit meséli el az elfogatástól a sírbatételig,
összekapcsolva azokat a zsolozsma időpontjaival.
Szinte semmit nem tudunk a motetta-ciklus liturgikus helyzetéről. Talán
az egyes hórákhoz kapcsolva, vagy valamilyen nagyheti (esetleg egyéb, a
keresztről szóló) magánájtatosság keretében énekelhették. Lemezünk záró
motettája, mely az Officium de cruce
testvérdarabja, és az előtte felhangzó gregorián nagy antifóna már a
kereszt győzelméről énekel, és a feltámadás örömhírét vetíti előre. A
nyitódarab szövege – Jézus képmása előtti kegyes imádság – ezúttal
egy-egy könyörgéssel összekapcsolva szintén a szenvedéstörténetet írja
le, a közös liturgiára való egyéni előkészület kísérőjeként.
CIPRIANO DE RORE (1515/6-1565)
Hírnevét elsősorban madrigáljainak köszönheti, melyeket nem csak
kortársai, hanem a következő generációk is csodáltak előremutató
stílusuk miatt. Motettáira szigorú hangnemi szerkesztettség, bőséges
szövegfestés és a zenei figurák gyakori alkalmazása jellemző. Életének
két különböző szakaszából hallhatunk szerzeményeket. A korai Miserere
mei Deus szigorúan polifón szerkesztésű, hosszú imitációkkal,
különleges hangzást eredményező szokatlan szólamambitusokkal, a skála
szinte minden fokára érkező zárlatokkal végigkomponált mű. A három
bonyolult szövésű, gazdag harmóniájú responzórium a későbbi évek
termésének szép példája.
LOYSET COMPČRE (c. 1440-1518)
Korának egyik legtöbbet kísérletező szerzője. Különös figyelmet
érdemelnek gyönyörű chanson-motettái és úttörő jellegű négyszólamú
chansonjai. Milánói tartózkodásának termése három szubsztitúciós mise,
mely az ambrózián liturgia sajátossága. (Talán lehet valamiféle
kapcsolata ehhez a repertoárhoz az Officium de cruce-nak is.) Darabjai
mögött mindig hallhatjuk az énekes szerzőt, akinek a szólamok könnyed
vezetése, az áttekinthető frázisok és a kompozíció egyensúlya a
legfontosabb. A felhangzó darabok zenéje akkordikus részek, rövid, laza
imitációk és közéjük illesztett duettek építménye. A virtuóz
énekszólamokat és az érzékeny szófestések világias hangulatát a korban
szokatlanul egységes motettává fogja össze a szöveg és a szerző.
JOSQUIN DESPREZ (c. 1440-1521)
A reneszánsz egyik legjelentősebb szerzője, korának leghíresebb
mestere. Sokáig a zene fejedelmeként tisztelték. Világi és egyházi
műveiben egyaránt új stílust fejlesztett ki. A lemezen felhangzó
művében tőle szokatlan módon végig négy szólamban komponál, duettek
nélkül, s csak az utolsó részben ad helyet rövid imitációknak. A mély
fekvés, a különlegesen szép akkordfordulatok, a váratlanul megcsillanó
homofón részek és a kifejező zenéjű nyitó szavak teszik ezt a darabot
egyik legszebb szerzeményévé.